Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szerelem sem nem vak, sem nem süket, de még csak vaksüket sem.
A szerelemben pont azt látjuk meg a másikban, ami lehetne, ha a „jobbik énjét” hagyná élni. A szerelem igazi egymásra találás, maga az élet. Az élet pedig játék. A szerelem csodálatos játék két ember között.

A szerelemben ismét gyermek leszel, de a legjobb értelemben.
A szerelemben kiterjednek a határaid, és képes leszel sok mindenre, amire előtte még csak gondolni sem tudtál vagy mertél.
A szerelemben megszépülsz és megerősödsz.

AZ igazi szerelem, módosult tudatállapot, nem mindennapi, nem szokványos. Állandóan ajándéknak éled meg az életedet, méterekkel lebegsz avalóság fölött, de mégis az igazságot látod kikandikálni minden dolgok mögül.Minden másképp lesz, mint ahogyan addig hitted. Mindent másképp fogsz meg, mindent másra használsz, minden téged szolgál. Eggyé válsz önmagaddal és a világgal, pedig csak egy másik ember lépett be az életedbe, ha csak 5 percre is, vagy 5 napra, 5 évre, 5 évtizedre, 500 vagy 5000 esztendőre.

A játék, az gyönyörű és viccessé teheti az egész életet. A szerelem csodálatos játékossága hatalmas erőt jelent, amíg életben tartjátok azt. A szerelem első látásra nem kihagyható élmény az ember életéből. Bele is kell mennünk, el is kell merülnünk benne a fejünk búbjáig. Csak aztán később, amikor már kilubickoltuk magunkaz, tudnunk kell megpihenni is, kicsit eltávolodni egymástól, és megtanulni ismét egyedül is megélni az élet teljességét. Akkor is, ha van partnerünk, társunk, párunk: mert soha nem tudhatjuk, hogy meddig van.

Edit olyan edzést és leckét kapott erre addigi élete során, hogy semmi baja nem volt azzal, ha egyedül kellett lennie, férfi nélkül.
Sokszor mondogatta viccesen, hogy csak akkor érzi igazán egy férfi hiányát, ha egy pezsgősüveget kell kinyitnia.Bár az is igaz, hogy ez huszonévesen nem ment ennyire könnyen neki sem.

Szeretett volna igazi szerelemben égni és élni valakivel, de akibe ő volt szerelmes, az belé nem annyira, aki viszont beléje volt szerelmes, abba ő nem annyira. Egyszer még egy asztrológushoz is elment, hogy megtudja, mi van a párkapcsolatairól megírva a csillagokban. Az ország egyik legjobb asztrológusa azt mondta neki, hogy bizony ez a része az életének nem habos torta, s hogy hozzá kell szoknia ahhoz, hogy a férfiak hirtelen váratlansággal hagyják el őt. Viszont a jó hír az volt, hogy minden egyes válásából nagyon sokat fog tanulni.

Huszonévesen valahogy nem dobta fel ez a kinyilatkoztatás szerű közlés, amihez a neves szakember még azt is hozzáfűzte, hogy mindez azt a célt szolgálja, hogy élete második felében ő maga is spirituális tanító vagy segítő legyen inkább, mint egy családanya.
De sajnos akkor még ez sem tudta lelkesíteni. Most, hogy élete második felében volt, már kezdte kapisgálni, hogy miről is van szó.
De azért még reménykedett, sőt vitatkozott a sorsával arról, hogy szerinte ő egyszerre tudna lenni spirituális tanító, segítő, remek családanya, és isteni szerető is.

Így aztán a sorsa néha-néha megajándékozta ezekkel az alkalmakkal, hogy nézze már meg, igaza van-e vagy sem. De eddig még nem adták hosszútávra ezeket a lehetőségeket neki, pedig valóban képes volt sokrétűen élni meg az életét. Az a fránya sorsa azonban mintha folyton csak viccelődni akart volna vele és azokkal a férfiakkal, akiket elküldött hozzá.

Bár ha arra gondolt, hogy mire gondolt egy-egy új kapcsolata előtt, akkor mégis igazat kellett adnia ennek a szemtelenkedő, kegyetlenkedő sorsának. Amikor például a mindkét nemhez vonzódó, fiatal fiút kapta, aki később egy ideig szerzetesi élettel is próbálkozott, ő már nem is tudott elképzelni magának más párt, mint magát Jézus Krisztust. Úgy érezte, hogy ő már annyira tiszta és annyira, de annyira felette áll a mindennapi mocskoknak, hogy csak ez a nagy tanító jöhetne el hozzá, hogy a párja legyen. Aztán, hogy ezt ilyen furcsa formában kapta meg, alaposan elgondolkoztatta, hogy tényleg olyan tiszta-e ő már, vagy éppen még nagyon is le kell merülnie a saját mocsaraiba egy darabig?

Fiatal korában sokszor hajtotta a vére, és megőrült, ha egy bizonyos idő elteltével sem érinthetett meg egy tiszta élő másneműt.

De negyven-ötven után már olyan volt számára a szerelem, mintha egy hatalmas, gyönyörű, sima vizű tóban úszkált volna. Amikor erre az érzésre gondolt, átélte újra, ahogy szinte kinyújtóztathatja minden egyes kicsi és nagy sejtecskéjét, amint lassan, méltóságteljesen úszik érzelmeinek végtelen vízében, és mély levegőt vesz, amikor feljön a felszínre. Fel és le, hullámzol te magad is a vízzel. Ár és apály, telihold és újhold, naplemente édes íze a kedvessel összebújva, gyermekként megpihenve a szerelmében. Úgy iszod az életet, mint amikor forró nyári napokon a kiszáradt szádba végre valami hűs folyadék jut; még a csontjaidban, a mellkasodban is érzed, ahogy gyógyítóan szétáramlik benned. Minden addigi fájdalmad és görcsöd egy csapásra megszűnik, és valósággal újjászületsz ebben az érzésben.

Mi más lehetne a világon a legnagyobb gyógyító erő, mint a szeretet és a szerelem ereje?

Az ő szerelmük ezzel a fiatal fiúval sokszor volt ilyen. Úgy érezték, ha véges is, de azokban a percekben, amikor együtt vannak, a végtelen-s-égbe repülnek. Csodákat éltek át egymással nap, mint nap. Hogy is lehetett volna még abbahagyni akkor? A mindennapi tevékenységeikben éppen úgy, mint a szokatlan drámai együttléteikben újra és újra elmerültek a meghittség és az intimitás rejtelmeinek varázslatos mélységeibe.

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Facebook


Statisztika

Online: 1
Összes: 85382
Hónap: 1036
Nap: 29