Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mikor az életembe léptél,
Fellobogott bennem a láng,
Te gyújtottad meg, kedvesem,
Azóta szívem csak Rád vár.



Neked szólt minden szavam,
Gondolatom Te voltál,
Minden vágyam teljesült,
Mikor megcsókoltál...

 


Az égen szálltam kedvesem,
Lelkünk együtt élhetett,
Azt kívántam, kapcsolatunk
Soha ne érjen véget.



De összetört ez a csodás álom,
El kellett Tőled válnom,
Nem bírom ki, nélküled
Elviselhetetlen az élet.

 

Lelkem újra él,
És fáj ha rád gondolok,
Mert nem vagy velem.
Kő szívem újra dobog,
Mert megszerettelek
És hiányzol nekem.

               


Nem bántanálak soha
Sem tettekkel, sem szavakkal,
Mert szeretlek 

 

Te vagy a fény az életemben ,
Érted dobog a szívem,
Soha ne hagyj el engem,
Hisz tudod, hogy szeretlek.

 


 

Eljött az ősz, kihúnyt a fény,
Céltalan utakon járok.
Az élet zord és kegyetlen,
Most is csak Rád várok.



Titkon remélem, belül azt,
Hogy enyém leszel egyszer,
De mindig azt gondolom: álom,
Felejtsd el az egészet

 

A szememből indul
De szívemből ered,
Az arcomon gördül
De lelkemre csepeg



 

S enyhíti a bánatom
Felépül a maradt rom
Mely szívem helyén áll, hol semmi sincs már.

 


Csak a csendes, üres tér,
Mely a testembe belefér
Hisz nincsen mi megtöltse
Mert már sajnos nem vagy te…

 

 

Minden nap várom, hogy írj,
Ha eljön az este, Várom, hogy hívj.
Ha nem jön levél, szomorú vagyok
Ha nem hívsz, sírva alszom.
Hiányoznak kedves szavaid,
Hiányzik a hangod.
Szeretnélek megismerni,
De tudom, hogy ez csak álom.
Én nem olyan vagyok, mint más,
Nekem csak álom jut, semmi más.
Álmodom ébren,
Álmodom, ha alszom,
De a gondolatom, Mindig nálad jár.
Más a te világod, Más az enyém,
De bennem mindig él a remény.
Hiányzol nagyon…

 

  

 Az égő gyertya lángját nézem, Te jársz az eszembe,
S nem értem miért zárlak még mindig a szívembe?!
Minden egyes szikrában Téged látlak,
Mióta nem vagy, engem felemészt a bánat.



A láng kialudna,de újra lángra lobban,
Szeretlek, kívánlak, napról-napra jobban
Te nem vagy már, s ez szörnyen rossz,
Miért nem lehetek újra boldog?!

                 


Tiéd volt az álmom, tiéd volt az ajkam,
Elvitted a szívem is, pedig nem akartam.
Attól féltem, túl közel engedlek magamhoz,
El kellene űznöm ezt az érzést valahogy.

Hiányzol. Hiányzik minden, s mindened,
Szörnyen hiányzol, igen szörnyen hiányzol nekem!

 

 

 

A végtelenből hívlak kedvesem,
De csak a csend, ki hallja szavamat.
A szívem némán sír utánad,
Könnyei mossák a komor falakat.
Fülembe csengenek utolsó szavaid:
Mintha halkan még súgnál valamit;
De csak a bolond szívem, mi becsap
S fülembe súgja a csendnek hangjait.
Mézédes dalával gonoszul hiteget:
A te hangod hallom, s itt vagy mellettem...
Lépted zaja hallik odakintről!
De csak a vágy utánad, mi bénítja fülem;
Szerelmem búsan remeg szívemben, elvakít
Az éjszaka rebegi lágyan neved s a csendnek hangjait...

 

 

 

Fényből szőttem vak álmaimat,
Ragyogtak, mint a csillagok.
Holdtűztől égő néma ének –
Az álmaidban ott vagyok.

                 


Ragyogó csillag – hulló csillag!
A lehetőség benne áll.
Álmaim régen szétfoszlottak.
Csillogó szemed csukva már.

 


Holnaptól kértem jó tanácsot:
Mindennek vége, mit tegyek,
"Keresd a helyed! Bízva bízzál!" -
Szólt az Isten és nevetett.

 


Árván maradtam, fény sem ér már.
Kihunytak mind a csillagok.
Lehet, hogy késő… Vagy tán’ siettem?
Sajnos most sem veled vagyok.

 

 

 

Hiányzol,mint rózsának a friss víz,

Hiányzol, mint anyaföldnek a nyári eső.

Hiányzol, mert nem vagy velem,

Hiányzol, mert nem tudok ott lenni veled..

Hiányzik, szép hosszú barna hajad,

Hiányzik még, gyönyörű két szép szemed.

Hiányzik a kedvességed, mi felvidít.

Egy szóval hiányzol de nagyon,

Mikor nem vagy itt velem..

 

 

 

Szállnék hozzád, s te oly messze vagy,

Hívlak, várlak a röpke éj alatt.

Hol vagy? Merre tart utad?

Szemem könnyes,

 Talán tudod mi miatt..

 

 

Egy rövidke szó, mit kimondani nehéz,

Főleg neked, kit elérni oly nehéz.

Úgy szeretném elmondani amit érzek,

De félek mindezt Te nem értenéd meg.

Lelkem örül, ha csak egy pllanatra is látlak,

Emészt a bánat.

Sír a szívem, kérlel a szám,

Ám hiába minden,

Csak a magány néz le rám.

Szeretlek őszintén, kívánlak teljesen,

Oly üres nélküled az életem.

Szeretném, ha Te is rájönnél Kedvesem

Hogy nélküled nincs értelme

Annak, hogy létezem!

 

 

 

Csöndes az éjszaka, elkerül az álom,

Minden érzésemmel te utánad vágyom.

Suttog a némaság ábrándos meséket,

Azt súgja halkan: Látni szeretnélek!

 

 

Csak Te jársz a fejemben,

Folyton csak Rád gondolok.

Ha nem vagy itt velem,

Úgy érzem meghalok.

Hiányzik a két szép szemed,

Hiányoznak csókjaid..

Hiányzik az ölelésed,

Hiányoznak szavaid..

 

 

 

Miért nem vagy itt velem?

Miért nem fogod két kezem?

Miért nem ölel a két karod?

Miért nem símul arcod az arcomhoz?

Miért nem néz szemembe két szép szemed?

Miért nem simítja testem puha kezed?

Miért nem kényeztetsz a csókoddal? és

Miért nem viszel magaddal?

 

 

Halkan kopog az eső az ablakon,

Bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon.

Dörög, s villámlik, háborog az ég,

nemtudom meddig bírom nélküled még..

 

 

Mondd, ugye álom volt csak az egész,

Mondd,mitől szédült meg a józan ész?

Mondd, hogyan folytassam az életem?

Szomorú lesz nagyon nélküled.

 

 

 

Ha kigyullad az esti csillag,

Ha kigyulladnak a vágyak.

Csillagtalan sötét éjen,

Mégis téged várlak.

Tudom,hogy nem jössz el..

Mégis oly jó várni.

Hazudnom kell a szívemnek,

Hogy ne tudjon fájni.

 

 

 

Szeretni könnyű de feledni nehéz,

Szív a múltba ezerszer visszanéz.

Lehet, hogy könnyen, nevetve búcsúzunk,

De nehéz lesz majd ha találkozunk.

Az Isten tudja erről ki tehet

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Facebook


Statisztika

Online: 2
Összes: 86432
Hónap: 1301
Nap: 63